A KETTÉTÖRT HOLD

(könyvterv)








 - Kezdhetném talán így is ...

...Minden ember életében léteznek sorsfordító pillanatok.
Nem ezek maguk a lényegesek, inkább a hozzáállásunk. Az, hogy miként éljük meg, miként hagyjuk hatni magunkra őket. Ha ismerjük a múltat, sokkal könnyebb lesz megérteni a jelent. Jelenünknek a történéseit.
Ha ismerjük a múltat, másképp viszonyulunk a jelen sorsfordító pillanataihoz. Más lesz a hozzáállásunk.
Csak sajnálni lehet mind, aki nem akarja megismerni önmagát, nem akarja értelmezni a saját múltjának a jelzéseit. Vagy nem akarja, vagy fél tőle, vagy nincs rá felkészülve. A múltunk igaz megismeréséhez, meg kell erősödnünk. Ez időt vesz igénybe. Időt és rengeteg lelki energiát. Rengeteg lelki erő kell ahhoz, hogy tisztán álljunk a saját suta, botladozó ballépéseink megismerésekor. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy a saját múltunk ne temessen önmaga alá, ha egyszer  őszintén, a saját jelenlegi egónk kiiktatásával odaállunk egy tükör elé. Egy igazi, a látványt el nem ferdítő tükör elé, mely megmutatja énképünket, emlékképünket.
Megmutatja mind azt a homokvárat, melyeknek falába igaznak hitt gyöngyöket építettünk egykor. Ezeknek a homokszemcséire úgy hittük, hogy valós, örök-életű festményeket festünk. Nekem szerencsém volt barátaim.
Négy ilyen emberi tükör került az utamba az életem során.

"Azokat a kötelékeket, amik összekötnek minket néha lehetetlen megmagyarázni.
Összekapcsolnak minket még azután is, hogy úgy tűnnek ezek a kötelékek megtörtek.
Néhány kötelék ellenáll a távolságnak, időnek és logikának.
Mert néhány kötelék egyszerűen elrendeltetett."  (Grace Klinika c. film)

Aztán meg ott tartasz, hogy az alig volt, már és véget is ért. Minden, ami el se kezdődött még, máris a múlté. Belesüppedsz az önsajnálatba. Úgy érzed, hogy te vagy a világ egyedüli vesztese. Sokan nyújtják feléd a karjukat, de vagy nem vagy rá vevő, vagy nem a te rezgésszinteden próbálnak segíteni. Vajon te megpróbálod felvenni az ő rezgésüket, hogy alkalmas légy a vételre? Sok-sok elszalasztott lehetőséged után, a jobbik esetben, egyszer csak egy reggel, épp borotválkozol és az ablakon át beáramló napfényben, valami olyan forma arc néz vissza a tükörből, akit már rég nem láttál.
Hosszú - hosszú-hosszú út vezetett el idáig...
És akkor kapsz egy jelet. Kapsz egy jelzést. Talán érkezik egy levél, vagy felhív valaki.
Talán olyan valaki jelentkezik, akivel neked találkoznod kell az adott időben, nem előbb és nem később. Hány ilyen alkalmat szalasztunk el, mert lemondjuk a találkozót...
Pedig annak a valakinek, épp veled kellene találkoznia. Közlendője van a számodra. Talán erről ő maga se tud, viszont véletlenek nincsenek.
És akkor kapsz egy jelet, - amint az előbb mondtam.
Erről a jelről részletesen fogok írni, -talán ez az, ami a könyvemben a lényeg, -talán ez a lényeg az egész életemben. A jel, amit kaptam.
Mindazonáltal az embernek meg kell érnie arra, hogy ilyen jelet kaphasson. Ahhoz hogy ez érthető lehessen, talán kezdjük az elején…
Kezdhetném talán így is.
Ne feledd, a te életedben is megérkezik a jelzés.


1




- Az út értelme, az út maga ...

...Sokan halál árnyékában nyílnak meg. Kevesek kiváltsága, életének jutalma, hogy ezt előbb elérjék. Rájönnek, hogy minden tapasztalati szint kivétel a szabályok alól. Életében csak egyetlen alapvető szabály sor igazára jöhet rá az ember, ami nem változhat. Életünk ennek a megtanulását szolgálja. Megbecsülés nélkül nincs alázat, és alázat nélkül nem létezik szeretet.
Mint ahogy szeretet nélkül nem lehet hit, a hit pedig az erkölcs alapja.
De ha végig gondolod, erkölcs nélkül nem létezik valós igazság, és az igazság nélkül nem érdemes élni. A megbecsüléstől indultunk, az igaz élet igenléséhez érkeztünk...
Az igazság az Úrnál van, és a mi utunk értelme, maga a hozzá vezető út. Az Úr pedig bennünk lakozik, hiszen Ő a saját képmására teremtett minket. Földi utunkat, akkor így is összefoglalhatnánk.
Egy út saját magunkhoz...
Út  megbecsülésen, az alázaton, a szereteten, a hiten, és az erkölcs igazságán át.



El Camino - Az út

Az út értelme az út maga,
Mindig úton vagy valahova.
Vágyod, hogy végre elérd a célt,
De sajnos akkor az út véget ért.
Rájössz majd -egy a fontos.
Fontos csak, hogy úton legyél,
A zarándoklatban részt vegyél.

Nietzsche mondta, - az Úr halott,
Isten helyébe magad rakod.
Egyszer, csak egyszer fogd meg a tollat,
Rögtön lehull rólad a vakolat.
Belépsz a belső végtelenbe,
Rájössz az elemek lényegére.
Ami volt, - az halott,
Ami lesz az lesz a virág,
S ami van az nincs is már,
Összetörve darabokra hullva vár.

Nietzsche mondta, - az Úr halott.
Isten helyébe magad rakod.
De az út lényege, hogy úton legyél,
A zarándoklatban részt vegyél.
Urat keresd, rakd össze a célt.
Úton legyél, célt remélj.
Majd mi széthullt egyszer, mind összeér.
Te a világnak virágja legyél.

Tolvaj Ferencnek
-karlo 2006-

2



 
...Sokáig gondolkoztam, miután ezeket leírtam, -bár minden lépésem erre tart.
Vajon jól írtam-e, -mert igazán ez is a célom az itt létemmel.
Megbecsülés nélkül nincs alázat, és alázat nélkül nem létezik szeretet -vagy... Alázat nélkül nincs megbecsülés, és megbecsülés nélkül nem létezik szeretet. -mert talán a legfontosabb alap, az alázat, de az is igaz, hogy megbecsülés nélkül nincs alázat.
Alázatot csak a felé érezhetsz, akit, amit becsülsz, mert egyébként színjátszás lenne, -alázatoskodás. No ezt tévesztik el az emberek, -megjátszottá válik minden. Mi tesszük magunkat csúszó-mászóvá, a helyett, hogy megismerjünk valamit, szinte alárendeljük magukat. Ha megismernénk a dolgokat, tán még becsülni is jobban tudnánk... még akkor is ha valami szokatlan, valami más, mint amit mi várunk.
Mi alapján várunk valamit is, ...önnön bizonytalanságunk miatt, -és a saját két egónk miatt.
Vagy... -jaj rájönnek, hogy kevesebb vagyok mint az... Egy  fityfenét -- merj gyenge lenni, és akkor vagy erős. De ez itt, ebben a világban nem működik igazán, -felzabálnának, -felzabálnak.
A mostani világban, ember uralkodik az emberen, önnön kárára.
Ezt nem én találtam ki, --ezt írja a Szentírás...



 "Mondd el és elfelejtem; Mutasd meg és megjegyzem; Engedd, hogy csináljam és megértem."  (Kung Fu-Ce)


Lásd  elérem, hogy mire leélem, kezdem érezni, mi végre létezem.
De hát még meg se születtem... Kezdjük hát...
- Kezdhetném talán így is....  
- Az út értelme, az út maga... vagy csak egyszerűen

- Egyszer volt, hol nem van...





Néhány képet beillesztek a barátom videójából is, amit nekem-rólam készített.
Az eredeti videó elérhetőségét is megadom majd.

3






…Fátyol…

Ködös fátyol leng a hajnalon,
a hajnali pesti utakon.
Sétálok hangtalan a fák alatt.
Társként, csak egy vers maradt.

-karlo 1987-


4






- Egyszer volt, hol nem van...
 
5





A 2009 évi gyulai kiállításomra készült Nemo film linkje:
Az előző oldalon látható képet, .... festő .... c.f estményének a felhasználásával készítettem.

 6








 7



 ( ez a könyv, itt a neten alakul, ... folyt.köv. )

Nincsenek megjegyzések: