karlo952

Amikor az idővel küzdesz…

Amikor az idővel küzdesz, olyan ellenfelet kaptál, kivel szemben nem győzhetsz.

Az idő az úr, az anyag világában.

Most, hogy olvasod ezt, nézz fel, - nézz a tükörbe! Mit keresel?

Miért keresed folyton-folyvást azt az árnyékot, ami pont elfedi a tiedet?

Addig formálod az anyagot, míg olyan nem lesz, mint te.

Alapigazság, - ilyenkor, már saját magaddal állsz szemben. De a másik is így tesz.

Mivel pedig alapvetően egyik ember sincs kibékélve magával, hát hogy is tetszene neki

az, amit a tükörben lát.

Ugyanazok az emberek, akik látják a butaságainkat, meglátják értékeinket is, -

ha igazán felénk fordulnak. Az érdeklődésüket viszont, azt nekünk kellene kivívnunk.

A jel, és az árnyéka, az mindig jelen van.

Az árnyékot látod, ha sétálsz, mert ott mozog a tied mellett.

Az árnyékból, csak következtetni tudsz a jelre. A mozgó árnyék, a látható világ része.

Ha csak azt nézed, soha se jössz rá, hogy ki a másik.

Emeld fel a fejed. Emeld fel a lelked, - és meglátod a jelet.

Ez egy bizonyos fokig, tudathasadásos formula. Az időt arra használjuk, hogy

embereket átformáljunk. Még akkor is, ha szép, látványos mondatokkal mondjuk, hogy

a másikban levő értékeket akarjuk felszínre hozni.

Inkább ismerjük meg őket. Ha az értékeik tényleg léteznek, úgyis felszínre tőrnek.

Ehelyett múlatjuk az időt, küzdünk. Nem megismerünk, hanem belemagyarázunk.

És bizonyítunk, bizonyítunk, bizonyítunk.

Azután veszítünk, - mert győzött az idő.

Az pedig, amivel a másik felhívta a figyelmünket, - már elveszett.

Mert a másik már nem létezik.

        

                                                                                                         

Árnykeresők vagyunk… -2007. 03. 17.

Emeld fel a fejed,

S meglátod a jelet.

Idő világában a jelből,

Csak árnyékor látsz.

Jelhez tartozó árnyékot látsz.

Vigyázz, idő az úr, - vigyázz -

Keresed a jelet,

S folyton elveszted.

Idő világában a jelből,

Sokat meg nem látsz.

Jelhez tartozó árnyékot látsz.

Jól vigyázz, idő az úr, - vigyázz -

Formálod az anyagot,

Formálod az időt.

Folyton várod, várod az eljövőt.

Őszintén mi az, mit igazán látsz,

Csak jelekhez tartozó árnyékokat látsz.

Vigyázz, elfut az idő, - vigyázz -

Ellenfeled nagy,

Cselekvésre kevés időt hagy.

Emeld fel a fejed, s meglátod a jelet.

Hisz árnyéka ott van a tied mellett.

Most még csak jelhez tartozó árnyékot látsz.

Vigyázz, nem vár az idő, - vigyázz -

Keresed a jelet, s folyton elveszted,

Míg mások árnyékát lesed.

Ugyanezt teszik ők is veled,

S nem jelet, csak árnyékokat látsz.

Vigyázz kérlek, ne hibázz, - vigyázz –

Formálod az anyagot,

Míg nem lesz olyan, mint te.

A másik nem lesz olyan, mint te.

S végén láthatod saját árnyékod,

Hisz ő eltűnt árnyékával örökre.

Vigyázz a párod árnyékára, - vigyázz -

Emeld fel a fejed, emeld fel a lelked,

Keresd hát őszintén a jelet.

Mert most még csak árnyékokat látsz,

S ne akard, hogy csak saját árnyékodat lásd…

Vigyázz, magad maradhatsz, - jól vigyázz -

Keresd a másikat, - szeresd őt.

Meg ne változtasd, - becsüld meg őt.

S keresd őszintén a jelet, - mit ad,

Míg árnyékod el nem fedi előtte önmagad.

Vigyázz, kérlek jól vigyázz,

Vigyázz, és ne hibázz, - vigyázz –

Az idő az úr az anyagi világban.

Nem győzheted le, társ nélküli magányban.

Kell, hogy legyen egy másik, ki segít.

Hát kérlek, szeresd a melletted levőt.

Keresd, szeresd, - jól becsüld meg őt.

De vigyázz, hisz idő az úr, - jól vigyázz -

The only Amazon - miszti7
YouTube - karlo952