karlo952

Csak az tudja, hogy mi a tűz, aki egyszer már megégett…



Nem mehetünk keresztül az életen, hogy ne lennének kérdéseink...
Percek múlva úgyis ott tartasz, hogy az alig volt, már véget is ért.
Minden, mi el se kezdődött még, máris a múlté.

-ÁDÁMÉVA-

- misztikarlo -

- k -

 … köd…

Borongós az élet,
Köd van mindenütt.
Hogy mondjam el néked,
Mi az, mi szíven üt.

Nincs kit, számon kérjek,
Most mit, és hogyan.
Nincs kit, számon kérjek,
Párom oly messze van.

Hiába kedves minden,
Őt már nem lelem.
Felhők gyűltek az égen,
S benn a lelkemben.

Borongós az élet,
Köd van mindenütt.
Hogy mondjam el néked,
Mi az, mi szíven üt.

Köröttem meghalt minden,
Elpusztult a világ.
Bennem kihunyt minden,
Minden, mi szépet lát.

Távol tőlem – távol tőlem,
Sátán, sátán távozz tőlem.

Nekem meghalt a világ,
Elhervadt a sok szép virág.
Mégis, ha meghalt a világ,
Túl kell élni a tragédiát.

Borongós az élet,
Köd van mindenütt.
Hogy mondjam el néked… -karlo- 2011.    

Csak az tudja, hogy mi a tűz, aki egyszer már megégett….
Ha két ember szereti egymást, össze tud fogni, akár a világ ellen is.

---de---

Csak az tudja, hogy mi a tűz, aki egyszer már megégett….

---és---

Láttyátuk feleim szümtükkel mik vogymuk. Isa pur es chomuu vogymuk.

Összefogni a világ ellen?

Összefogni a világ ellen?
Mennyire igaz is volt ez rám nézve...
Mentem az utcán lefelé.... és egyszer csak a semmiből.... elő-jöhetett az érzet....

 - így gondoltam -

...anno...
Semmit se kaptam, amit előre akartam.
Megkaptam mindent, amire akkor szükségem volt.
Megkaptam a feldolgozandó dolgokat.
Mindent kaptam ettől, s reám-szólt a minden...
Az erő bennünk van, nem kell kérni.
Hagytam az erőt dolgozni magamon.
...majd...
Ha megláttam a Gyula táblát az úton, -hazajöttem.
Engem ott a minden csodálatos világa várt.
Semmit se adott ingyen, semmit se várt, de mindent lát.
Egy pillantással elárulta mindig önmagát.
Az erő bennünk van, nem kell kérni.
Hagytam az erőt dolgozni magamon.
...most...
Ragasszuk már össze, mind mi szétesett,
Hallgassátok, értelmezzétek a Hegyi beszédet

Megkaptam a feldolgozandó dolgokat.
Mindent kapok ettől, s reám-szólt a minden...
Az erő bennünk van, nem kell kérni.
Hagyom hát az erőt dolgozni magamon..

-k-

Összefogni a világ ellen?

Minden, mi el se kezdődött még, máris a múlté.
Csak az tudja, hogy mi a tűz, aki egyszer már megégett…

(folyt.köv.) - (folyt.köv.?)

2012. november 15., csütörtök

A legfontosabb kérdések...

Néha a legfontosabb kérdésekről döntünk úgy, hogy egyszerűen nem tesszük fel őket.

Rég úton vagyok már,
Te vagy az, ki odaát vár...
Itt már csak a szám jár.

Nézem ma is a fű növését, nézem a természet napi ébredését, de mond meg te mindentudó,
- mitől zöld, ha mindig szárad, s az elhervadó mégis mitől nő?
Hogy mer virágba borulni újra a természet, - hogy lehet, hogy megy tovább az élet ...
- hisz tavaly nyáron te elmentél.
Hiába is tennék én már bármit, téged vesztettelek el, nem akárkit, s nélküled lásd, megfagyok.

Hisz a költészet az több mint szándék,

Több mint bárki mástól várnék,

Hisz költészet vagy te, s

Általad váltam azzá magam.

Mert nincs olyan, hogy nélküled.

Tervem, célom volt veled.

Nélküled nézd, lassan megfagyok.

Gyertyalángom kihalóban,

Nézem a fényt miként bukdácsol,

csorog a viasz a gyertyaszáron

Látod drágám, te szép egyetlen,

Borostyánszemed, most is keresem

A lecsorgó viasz oly lassan múlatja az időt

Akit szeretünk, az örökre velünk marad.

Lassan itt az idő, indulhatok szeretetcseppeket gyűjteni.

Nektek, akik még itt vagytok, igaz szavakkal hirdetni, mesélni.

Vajon miért fáj? Ki kedvemért jövőt remélt, miért hagyhatott el?

Lassan itt az idő, indulhatok, megyek mesét gyűjteni.

Miként járok itt a porban, magamban én semmi lettem, -a sok félbeszakadt sóhajok.

Hiányzik a hangos selyme,

Hiányzik, hogy nem ott vagyok.

Körbe vettél szépmagaddal, körbe vettél virágokkal.

Emlékké vált szép életünk, nélküled én megfagyok.

Csorgó viasz a gyertyáimon, csak ők számolják a múló időt.

A lángot néztük és egymás szemét, szorosan fogtuk a másik kezét.

Magamra maradtam és megfagyok.

Amikor megszólít a telihold.

,,,van egy nagyon jó tanács, ami szinte naponta az eszembe jut,,,

Engedd meg magadnak, hogy megéld az élményeidet!

Már sok hó, hogy elhagyott a fény...

A Hold fénye elveszett,

álmaimnak vége lett.

Magaddal vitted mindenem,

mindent ami kell nekem.

Csak gyűlik bennem a hideg, -

kemény lettem s rideg lett a szívem.

Megfagyok nélküled életem -

s a hideg egyre halad, egyre fel,

bár csak ne ébrednék már fel,-

zokogják a sejtjeim.

Amim van nekem már nem kell,

hisz nélküled nem is vagyok.

Magamat így kinek mutatnám,

mikor az útelágazásnál,

magadra hagytalak, -

s mint gyehennán a salak,

úgy érzem ma magamat.

Lelkem meghalt, hisz nem láthatlak,

csak ne ébrednék már fel.

Szólj, hol a holdad, hol a fény

ha az életed véget ér......

Csak egy pici gyertyalángban,

bennem a hideg szobában,

látom minden nap, minden percben,

azt mind mit elvesztettem.

Mind azt a fényt mit hoztál,

s hogy nekem milyen jó voltál,

ott hagytam az elágazásnál.

Mióta nincs kezed a kezemben,

csak pislákol a lét bennem.

A Hold fénye már elveszett,

álmaimnak egyszerre vége lett.

Szólj, hol a holdam, s hol a fény,

hisz nélküled én nem vagyok.

Te látod, megfagyok.

Hiába járok én bármerre,

csak ide lyukadok ki egyre

Küszködök bár, de nem vagyok.

karlo 2011.09.19.

"De hiába fürösztöd önmagadban, Csak másban moshatod meg arcodat"
Milyen egyszerű megfogalmazása ez az idézet, az élet lényegének. Egymagadban semmi se vagy.
Mindenkinek keresnie kell a párját, mindenkinek a saját útját. Oly kevesek vagyunk, akik észre vesszük, jó irányba, vagy épp rossz  irányba halad-e a szekerünk.
Az embernek az élete során előbb-utóbb kiderül, hogy csak egyetlen igazi útja van. Jó ha ezt az utat felismeri, még jobb, ha azon az úton jár. Az is jó, ha ezt az utat tudatosan felvállalja.
Mindezt tegye idejében. Legjobb ha ki is mondja... -ez az én utam.
Mindezt tegye idejében. Nincs mentség, ha legyen bármi is az indok, elszalassza a pillanatok sorát.
Mert az élet nagyon rövid. Minden csendben töltött perc, mikor beszélni akarsz, és mégse szólsz, -visszaüthet. Csúnyán visszaüthet. Mert az embernek egyetlen igazi útja van.
Lépjen rá.... Mindezt tegye idejében. Mert az élet nagyon rövid.
A csend viszont, az  kibírhatatlan hosszú.
Hosszú úton ékeztem el az életem legnagyobb kalandjának a megéléséhez.

Kései gyertyafény, 2008-ban.

Vad erdők mélyét bejárva,

Szelíd gallyakkal mindig arcon vágva,

Telihold igaz fényét naponta várva,

Rögös úton értem el hozzád,

S együtt lenni vágytam veled.

Gyertyád fényében lánggá válva,

Közös szép jövőnkre vágyva,

Mutathattam meg igaz magam,

Együtt élni vágytam veled,

S te önmagad adtad nekem.

Míg élek szeretlek kedvesem.

karlo 2010

Porból jöttünk, gondoltam. Ezt tanították nekem mindenhol. Porrá válunk, gondoltam.  Sorra jön a tapasztalás, míg meglátom, minden porrá válik köröttem. József Attila szavával, Istenporrá.
Most érkezett el az én időm, -időm a saját ars-poeticam megfogalmazására.
Ez az Istenpor, míg a földi létben van, akkor is tud szeretni. Tapasztalásom, hogy az egész földet, a mindent átható szeretet működteti. Ebben a szeretetben élhettem napjaimat. Ím eljöttek a pillanatok, mikor ennek a szeretetnek egy más megnyilvánulását kell megtapasztaljam. Most tapasztalom meg tán, hogy számot adjak a saját viszonyulásomról, ehhez a mindent átható szeretethez.
Számot adni magamról, a honnan indultam, és hová érkeztem közötti utam értelméről. Arról, hogy tudtam-e valami csekély pluszt adni az óriási ős szeretethez, valamint mennyit is tudtam befogadni abból. Milyen közel kerülhettem a saját gátaimon keresztül a mindenség alkotójához, nevezzük is bárminek. Én Úrnak hívom. Atyának szólítom. Szerető szent Atyámhoz fordulok szinte nap-nap, hogy megtaláljam a választ az én, és a mindennapok szeretetkapcsolatának az eseményeire. Arra, hogy kellően ünneplőbe tudtam, tudom-e öltöztetni a szívemet, a szeretet befogadására. Az egyszerűségre. Tudtam-e adni.
Úgy tudtam-e adni, hogy ne legyen benne nyoma se a kevélységnek, hivalkodásnak, erőszaknak. Tudtam-e eddig valamikor is, igazán szeretetteljes lenni. Olyan, amikor a saját egóm háttérbe szorításával, csak szerettem. Hát jó Uram, ezt neked kell majd eldönteni.
Rájöttem, erre én kevés vagyok. Nekünk nincs más feladatunk, mint fejlődni. A saját utunkat megélni. Csak az út irányát láthatjuk meg majd az út végén. Keveseknek adatik meg, hogy ezt az irányt láthassa az út során.

A kapu lassan becsukódik mögötted...

Az erő bennünk van, nem kell kérni.
Hagyom hát az erőt dolgozni magamon..

A kapu lassan becsukódik, ahogy rálépsz a tudati dimenzióváltás hídjára
a mögötted levő kapu lassan bezáródik.
Eljött a pillanat, amikor egyszer és mindenkorra tudomásul kell venned,
hogy nem vihetsz mindenkit erre az útra.
Vannak akik nem tudnak téged követni és őket most el kell engedned.

Újra vágyom a fényre....